Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.


A buxusról


Napjainkban újból népszerű e jól mutató, szépen díszítő, hálás örökzöld cserje. A díszkertek, természetes kertek, a parkok, az épített környezet részeként szép, egész évben mutatós, örökzöld lombozatú természetes vagy formázott alakja nyugalmat áraszt és kellemes hangulatot teremt.

A klímánkon elterjedt néhány változata edzett, szívós, a szárazságot és a fagyokat jól tűri. Árnyas és napos helyhez alkalmazkodó, könnyen nevelhető, szépen fejlődő sokoldalú növény. Bírja a metszést, így kiváló sövénynek, különböző figurák, alakzatok nyírhatók belőle. Száras, lombos hajtásait önállóan vagy egyéb tárgyakkal kiegészítve díszítésre, valamint virágkötészetben használhatjuk.

A buxus ismertetése


A puszpángnak hazánkban is több faja, fajtája, változata ismert. A mediterrán vidéken és onnan származva nálunk is a legelterjedtebb faj a Buxus sempervirens (közönséges vagy örökzöld puszpáng), illetve fajtái (változatai). E faj és fajtái klímánkhoz jól alkalmazkodtak, „őshonossá” váltak. Az időjárás és a talaj tekintetében viszonylag igénytelenek, legszívósabbak. Teljes napos, félárnyékos és teljesen árnyékos helyen is megélnek. Az átlagosnál szárazabb talajú és időjárású körülményeket is jól bírják. A legfagytűrőbb faj, a legnagyobb telek és fagyok sem károsítják. Félárnyékos területen, nedvesebb talajon gyorsabb a fejlődésük. Száraz időjárásban és talajon néhány öntözéssel elősegíthetjük a gyorsabb növekedést.

Általában viszonylag lassú növekedésű, sűrű bokrot nevel. A cserje változatai rövid ízközű, sűrű hajtásokkal tömött bokrúak. A kicsi, átlagosan 1,5–3 cm hosszú, tojás alakú örökzöld, „bőrszerű” levelek a hajtásokon sűrűn, átellenesen állnak. Kis krémsárga virágai áprilisban, májusban nyílnak, sajátságos, bensőséges hangulatot, kellemes illatot árasztva.

A buxus fajták


A Buxus sempervirens faj mindegyik fajtaváltozata jól bírja a metszést, kiváló nyírott sövénynek, alakzatok, figurák kialakítására.

B. s. angustifolia: Középmagas örökzöld puszpáng.
Középmagasra növő (2–3 m), sűrű bokrot nevel. Helytől, gondozástól függően közepes, közepesen lassú növekedésű. Növényállománya egyöntetű, kiegyenlített habitusú. Fényes, sötétzöld, hosszúkás (2–2,5 cm) levelű cserje. A kertek, parkok kedvelt növénye. Kitűnően bírja a metszést, a növekedése alapján elegendő 2–3 évenként nyírni, „fazont” igazítani.

Leggyakrabban 1–2 m magas sövénynek, különféle kisebb-nagyobb, változó alakzatú csoportokba és különálló bokroknak ültetik. Sokféle alakzatra, formára, figurára nyírató. A sövények, alakzatok és bokrok természetes formában is szépek, mutatósak. A nyírást lehet egész évben végezni, de tavasszal a kihajtás előtt a legideálisabb. Sövénynek az ültetési távolság 25–40 cm.

B. s. Suffruticosa: Törpe vagy gömb puszpáng.
Szegély puszpángnak is nevezik, mivel alacsony növekedése miatt virágágyások, sétányok „szegélyezésére” is ültetik. Az előbbinél lassabb növekedésű, kisebbre (1–1,2 m) növő változat. Apróbb (átlagosan 1,5 cm hosszú) levelű, sűrű, tömött hajtású, lombozatú bokrot nevel.

Nyírás nélkül is megközelítően gömbszerű növekedésű, illetve könnyen gömb formájúvá alakítható. Kertek, parkok, közösségi terek, épített környezet kedvelt növénye. Alacsony sövény, illetve szegély kialakítására 20–30 cm tőtávolságra ültessük. Szoliterként, csoportban, sövényben könnyen nyírható. Természetes növekedésben is jól mutató, kellemes habitusú, szép növény. Jól nevelhető dézsában is.

B. s. Arborescens: Fatermetű (magas vagy törzses) puszpáng.
Az alapfaj erősebb növekedésű változata. Nagy bokorrá (5–6 m) vagy nyírás nélkül kisebb, egy- vagy többtörzsű fává nevelhető. Nyírással tömött cserjét alkotva, magas sövénnyé alakítható. Kevésbé alkalmas változatos formák kialakítására.

B. s. Variegata: Tarka levelű puszpáng.
Tömör, sűrű ágrendszerű bokrot nevel. Alacsony (1–1,5 m), lassú növekedésű. A levelek zöld alapszínét fehéres, sárgás, ezüstös színű és árnyalatú foltok tarkítják. Nagy melegben a tűző, forró napra a levelek érzékenyek, károsodnak. Árnyas helyen jobbára ritkaságként, érdekességként ültethető.

A buxus gondozása


A buxus a jó vízgazdálkodású, középkötött talajt szereti, ahol egyenletesen, egészségesen nő és szép zöld lombozatot nevel. A kötött agyagos és homokos talajokat humuszos kerti földdel célszerű feljavítani. Száraz időjárásban bőségesen locsoljuk.

Ültetésre legjobbak a cserépben nevelt vagy földlabdás tövek, mivel jól erednek, fagymentes időben bármikor ültethetők. Szabadföldben a kiásott talajhoz, ha szükséges keverhetünk jó minőségű földet és összetett műtrágyát. A beültetés során a földet óvatos taposással néhányszor tömörítsük. Végül rendszeresen öntözzük, hogy a tövek jól begyökeresedjenek.

A buxusnak alig van kártevői. Jó víz- és tápanyag-ellátottságú növényeken ritkán fordulnak elő. Amennyiben károsodás tapasztalható, tanácsért érdemes szakemberhez fordulni.

A sövények és az egyszerűbb formák az 1–2 literes, 15–30 cm magas növényekből kb. 5 év alatt alakítatók ki. A kialakítás során a növekedéstől és formától függően évente 1–2-szer, később kétévente elég a formára vágás, ennek ideje a tavasz (június közepéig).

A dézsás buxusok ápolása az előbbiekhez hasonló. Azonban, ha kisebb növényből neveljük, azt néhányszor a kívánt méret eléréséig nagyobb edénybe kell átültetni. A dézsában semleges kémhatású, jó minőségű földkeveréket használjunk. Keverjünk bele összetett tápanyagú, lassan feltáródó műtrágyát. Az edény alján vízelvezető nyílás, felette néhány cm kavicsréteg legyen. Magas, fagyálló dézsát használjunk, hogy mélyre hatoló gyökérzet alakuljon ki. Fontos a földjének rendszeres öntözése áprilistól szeptemberig 2–3 hetente és tápoldat használata.